Haragba zárva

Harag, keserűség, bűntudat (már előre), kéz a kézben járnak, létező emberi érzések. Honnan jön a harag? Hirtelen kést ragadnánk magunk és a világ ellen, (ön)pusztítást végeznénk. Miért a nyomasztó bezártság, miért nincs kiút belőle azokban a pillanatokban? De aztán egyszer csak mégis megszűnik. Mitől? Talán a vacsora ízétől (paradicsom, kolbász, kenyér)? Emésztett a méreg anyám irányában, most pedig úgy tűnt el, ahogy jött. Tartsak ki, vagy adjam ki? Haragból cselekedni jó vagy rossz? Istennek is van haragja, úgy tudom. Én vagyok Isten haragja, meg a többi dühöngő?

Beszűkült tudat

Nincs munkám, nincs normális lakhatásom, és fontos emberi kapcsolatok romokban hevernek. Zajlik az élet, történnek az események napról napra, köztük sok jó élmény is van, mégsem tudom átélni őket, nem vagyok jelen, elmegyünk egymás mellett. Sok az elpocsékolt idő, nagy az erőhiány, minden nap mást gondolok, nem tudom mit akarok, mitévő legyek, ez tán az igazi exisztenciális krízis.

A frusztráció

Ellentétes érzések, alkotó és romboló belső folyamatok egyszerre működnek, egymás ellen dolgoznak, pszichotikus állapot is létrejöhet. Az élet megkérdőjeleződik. Ledőlök az ágyra, mert döntés- és cselekvésképtelen vagyok, normális gondolataim sincsenek. Próbálok meditálni, relaxálni, de nem megy. Próbálok a szépre gondolni, de mind hiába. A külvilág felől jön a nyomás, szorongok, szédelgek. Csoda, hogy ha valaki levágja a saját fülét ilyen állapotban? Kurva anyjukat azoknak, akik megkárosítottak az életben! Hoppá, visszatértünk a haraghoz…

Egy gömb vagyunk.

Kívül vannak a vektorok, ők a meggyőződésesek. Hiszik, hogy az iPhone 15-től jobb lesz a világ. Hiszik, hogy a jót cselekvők mennybe, a rosszat cselekvők pedig a pokolba kerülnek. Hiszik, hogy csak sodródsz az életben, és nem tehetsz magadért semmit.

Belül vannak a skalárok, ők kevésbé hisznek, ők a ragasztó, de több irányba is el tudnak mozdulni szükség esetén. A vektorok szeretik piszkálni a skalárokat, a skalárok ezt nem szeretik annyira. Néha a vektorok a skalárokat nehezéknek érzik, a skalárok viszont nyugtató teával itatnák a vektorokat időnként. Nem mindig értik tehát egymást.

A skalárok könnyebben beragadnak egy szűkületbe, ahonnan a lendületes vektorok ki tudják húzni őket, és saját maguk is könnyebben átjutnak azon. Cserébe viszont a vektorok a nagy lendületben könnyebben be tudják verni a fejüket a falba. Ilyenkor a higgadtabb skalárok meg tudják nyugtatni őket. Néha irigykednek egymásra.

Aki félbevágja a gömböt, ezt láthatja. Te skalár vagy vektor vagy? :-)